Posts Tagged ‘vers’

semmiért?

23nov08

Szabó Lőrinc – Semmiért egészen Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek Vagy a törvény mit követelnek; Bent maga ura, aki rab Volt odakint, Én nem tudok örülni csak A magam törvénye szerint. Nem vagy enyém, míg magadé vagy: Még nem szeretsz. [...]


Ballon

14ápr08

When things go wrong, as they sometimes will, When the road you’re trudging seems all uphill, When the funds are low and the debts are high, And you want to smile, but you have to sigh, When care is pressing you down a bit, Rest, if you must, but don’t you quit. Life is queer [...]


Pöttyök

31márc08

Tóth Árpád: Kora márciusi napsugár A végtelenből jött, de a platánok Hallgattak, a sok zord, kevély sudár, -Csak villámtól reszketnek a titánok, Mit nékik egy kis halavány sugár!- S ő félve zuhant alá, a mogorva Törzsek között oly sötét volt a kert! De lenn egy csöndes, paraszti bokorra, Egy alázatos vad pajtársra lelt. Akkor a [...]


Egy porszem világot jelent, S egy szál vadvirág az eget, Fogd föl tenyeredben a végtelent S egy percben élj évezredet. Egy kalitkába zárt vörösbegy Láttán az egek dühöngnek. Egy galambdúc, galambbal telve, Poklot késztet félelemre. A gazda éhenhalt ebe Országos vész előjele. A megkínzott ló szenvedése Embervérért kiált az égre. Az űzött nyúl ha fölsivít, [...]


Szeretnék: kimenni messze, a víz partjára s a lemenő nappal szembenézve nekidőlni egy fának. Hetenként többször. A fejemet is hátravetve hallgatni a halk szúnyogdongást, meg a zsongó, csobogó vizet, mikor beszél a Csenddel. Úgy maradni, míg feljönnek a csillagok és simogató ezüst fényüket fejemre hintik. …Először egy napig maradni ott azután két napig, azután három [...]


Engedd

12okt07

Sólyomfi Nagy Zoltán: Engedd hadd történjen Engedd, hogy az inged alá könnyű szél befújjon Hajad hosszú fürtjei közt játékosan bújjon Engedd, hegyi patak vize arcod megsimítsa Mélyről bukkant hűvösével lelked szomját oltsa Engedd kelő Nap korongját szemedben csillanni Tüzesedő vörös fényét véredbe olvadni Engedd, hogy a föld alattad támaszod lehessen Lábad hóban, selymes fűben útjára [...]


Szergej Jeszenyin: OTT, HOL ÖRÖK TITOK FÖLDJE Ott, hol örök titok földje, túlvilági tér a rét, vagyok vendég, vendég, röpke, hegyeiden, földi lét. Tágasak a vizek, erdők, roppant szárny a légbe tör, századokban mért esztendőd árnnyá szűrte égi kör. Nem ég bennem csókod üszke, sorsom nem hozzád repít, kész az új út, átfeszülve napnyugattól keletig. [...]



Follow

Get every new post delivered to your Inbox.