Megfogadtam, hogy minden könyvről írok, mihelyt leteszem, s azonnal legépelem az általa keltett érzéseket és gondolatokat. De mivel ez egy különleges könyv, nem holmi nagy fantáziájú írónak a szüleménye, ezzel nehezebb bánnom. Sokkal. A történetet az élet maga írta, felfoghatatlan, hogy hogyan képes ilyenre, és mégis. Valószínűleg nem mondok újat, és ennek a lánynak a fényképe sem ismeretlen sokak előtt…

Gergely Alexandra (1989-2007), vagy ha úgy tetszik Szasz, Szandri egy 16 éves bajai lány, aki egy családi nyaralás után tudja meg, hogy egy nagyon súlyos daganatos betegségben szenved. És elkezdi kórházi kálváriáját, küzdelmét a Ewing sarcoma ellen. Töretlen optimizmussal, gyógyulni akarással. A lány blogot indít, egészen másmilyet, mint amit kortársai szoktak, ugyanis úgy dönt, hogy erőt, nyugalmat és biztatást nem gyógyszerektől kér, hanem elmeséli a világnak a betegséget, a mellékhatásokat, mintegy tudósít mindenről ami vele történik. A blog egyre szélesebb olvasótáborral rendelkezik, a végére pedig több ezren kíváncsiak Szasz sorsára.
A könyvet ő akarta megírni, ám az élet másként döntött. Megígértette édesanyjával, hogyha neki nem lesz lehetősége, írja meg ő helyette. És  itt a hiteles, orvosi-anyai szemmel készült krónika, mely kiegészíti Szasz blogját.

Még 3 éve kerültem a blogra, azóta pedig mikor eszembe jutott, mindig “szívesen” jártam vissza, olvasni a merész sorokat, hiszen Szasz problémája mellett az én nehéz időszakaim eltörpülnek, és egészen másként vagyok képes szemlélni a saját életemet. A “mihez képest” dolog mindig átértékelte a jelenemet, és mikor kiderült hogy könyv is készül, ráadásul az ára az alapítványt támogatja, nem is volt kérdés, hogy majd egyszer beszerzem.
Mivel kollégiumban élek, sokan kérdezték, hogy miért hangolom le magam azzal, hogy a halálról olvasok. Eme kényes kérdésre pedig csupán annyit tudok válaszolni, hogy a kíváncsiságon túl, a betegség ilyenfajta megélése egyszerre szomorú és vidám. A blog sem keserűséget sugároz, hanem élni akarást, a vágyat a színek, szagok, érzések és élők irányába, ami belém hatalmas akaraterőt tölt. Mert tartozunk annyival ennek a lánynak, meg még sok betegtársának, hogyha egészséges életet kaptunk, hát élünk, és néha megállunk, és hálát adunk, mert mi igenis élhetünk. Örülhetünk, kihívások elé nézhetünk, küzdhetünk, és még sírhatunk is, lehet néha nehéz, de nekünk jó. Fel sem fogható, mennyire. Csak ezt nem kellene időről időre elfelejteni…

Egy nap alatt elolvastam a könyvet, az életrajzot. Ritkán kerülök érzelmileg egy könyv hatása alá, már megnyilvánuló értelemben, de valahogy ez elkerülhetetlen volt. Szépen megírt, gyorsan, könnyen olvasható, jól érthető, és egészen szívbemarkoló. És valóban. “Üzen, hogy miképp lehet a legképtelenebb helyzetekben is meglátni a szépséget, az örömöket, az alkotás lehetőségét.”
És hogy az élet minden perce ajándék.

Részlet:

“Percekig meg sem tudtam szólalni. Egy 17 éves fiatal elkezdett beszélni arról, hogy meg fog halni és tudta, hogy ami ezután vele orvosilag történni fog, s ezek az Ő szavai: “… már csak időhúzás.” Olyan dolgokat mondott ki, amiket valahol mélyen mindenki tud, de ha nincs halálos betegségünk, akkor nem gondolunk rá. Szandra viszont már csak fél évről beszélt. Kimondta a kimondhatatlant, azt, amiért minden egészséges embernek minden pillanatban hálát kellene adnia, csak aztán elfelejtődik. Hogy szeretne megint egészséges lenni. Beszélt a terveiről: szeretett volna tanulni, utazni, szerette volna ha megadatik neki az igaz szerelem és az igaz barátság. Ott és akkor úgy szemlélte a saját testét, a lefogyott tagjait, hogy tudta, Ő már a halálba készül. Nem zokogott, nem kiabált és nem is átkozódott, csak a szeme csillogott. Példát mutatott nekünk, felnőtteknek is abból, hogy hogyan lehet méltósággal várni az élet végét. Olyan hihetetlen lelki erővel vette fel a harcot a kór ellen, ami az emberi lét és tapasztalás legmélyebb bugyraiból jöhet csak elő…”

(Az osztályfőnök, M.M. visszaemlékezése Szandrára)

Linkek:

Gergely Akexandra Emlékdíj Alapítvány – itt olvasható a blog, képek, inormációk, videók Szandráról

Ewing kór a young korban – Szasz blogja

A könyv megrendelhető az Ad Librium kiadónál, valamint a Bookline-on is

TV2 riportja Szaszról, az alapítványról

2010. május

Ide értékelést nem írok. Nem tudom a könyvet elvonatkoztatni az élettől…