Paulo Coelho – Brida
)
Vannak pillanatok az életben,
mikor nincs más lehetőség,
mint elveszítsük a fejünket.
Brida fiatal ír nő, ami a regény szempontjából kb teljesen lényegtelen, mivel a hangsúly csupán a NŐ-n van. Meg mivel fiatal, és útkereső, önmegvalósító és még merész is, elmegy egy mágushoz, hogy segítsen neki felfedezni, megérteni az univerzum titkait. A mágus persze ballépett száműzött, s a lány az új kihívása, hiszen mágus hatalma nélkül kell bevezetnie lányt a titkos világba. A lányt, aki a másik fele. De ezt ő még nem tudja. Bridának azonban párja van, és szentül hiszi, hogy a másik fele a jelenlegi szerelme. Brida lassan tanul, és bíznia kell mestereiben. A máguson kívül még szárnyai alá veszi egy érett boszorkány, aki azonnal felismeri Brida különleges képességeit. Az akadályokat ügyesen véve Brida eljut a beavatás (boszorkánnyá avatás) lépcsőjéig, amíg már csak egyetlen feladata van: meg kell ismernie a test gyönyörének erejét. Amihez viszont eggyé kell válnia a másik felével. De az ember életében több másik fél is van.
Háthát. Ültem a vonaton, mentem Szőkéhez és a kalauz unalmában, közös témaként felhozta a kezemben tartott könyvet. Hogy a neje is ezt olvassa és állandóan áradozik róla. Hümmögtem csak, és próbáltam meggyőzni magam, h ne tartsak neki többértelmű okfejtést az ezoregényekről, Müller Péterről, a pszichoanalízisről, meg Coelhoról. A Brida is annyira felbosszantott már az első 20 oldalon, hogy azthittem abbahagyom. De aztán csak jól tettem, hogy végigolvastam. Mert azért valljuk be, vannak benne ötcsillagos részek. Részecskék. Részletecskék. De! Vannak. Mert Coelho tényleg jó, csak nem annyira, amennyire hiszi róla a közvélemény. Értem én az üzeneteket, még ha megpróbálja érthetetlen magasztos fellengzésbe csömöríteni is. És mivel ezt teszi, az olvasó azt hiszi, h “na lám, bizonyára csak én értem, más földi halandó nyilván nem, ezért én különleges vagyok, és megértem az egész Coelhouniverzumot. Ezért a kitüntetett figyelemért és cinkos betűhalmazért pedig én cserébe Coelhot teszem életvallásom alapjává.” Vagy Müllert. Vagy mást. Az most ez esetben teljesen mindegy. Szóval nagyon kétoldalú ez a furcsa a maszk, avagy regény. Mert néhol olyan szépen rávezeti az igazra az olvasót, lágyan, észrevétlenül hinti el az élet értékeinek lényegét, máshol pedig annyira meg akarja mondani a “frankót”, hogy belül felkiáltok, hogy “jaj, nemár..”. Sok helyütt fellengzős, ömlengős, érthetetlen, de megbújik ott jócskán a szépség is.
A történet nem túl felemelő, se nem izgalmas, vagy olyan lebilincselő mint a 11 perc vagy a Veronika meg akar halni, de azért leköti a figyelmet.
Olvassátok óvatosan, sokat ne várva, de azért figyelmesen. A mesterünk tud valamit, a saját életútjának igazságát biztosan, de ami az övé, az nem biztos, hogy a miénk is.
Részletek:
“A Hagyomány egyik anonim szövege szerint az embernek kétféle attitűdje lehet az életben: az Építés vagy az Ültetés. Az építők munkája évekig is eltarthat, de egy napon véget ér. Akkor megállnak, és az általuk emelt falak szabják meg határaikat. Az élet elveszíti értelmét, amint véget ér az építés.
Ezzel szemben vannak ültetők. Ők folyton küzdenek a viharokkal, az évszakokkal, és csak ritkán pihennek. Az épülettel ellentétben a kert fejlődése soha nem ér véget. És miközben állandó figyelmet követel a kertésztől, azt is lehetővé teszi, hogy az élet egy nagy kaland legyen számára.
A kertészek fölismerik egymást – mert tudják, hogy minden egyes növény történetében benne van az egész Föld fejlődése.”
“Mindennek, amiben benne van az energiánk, állandó mozgásban kell lennie – mondta Wicca. – Azok a ruhák, amelyeket megvettél, hozzád tartoznak, a részeid, és különleges pillanatokat képviselnek. olyan pillanatokat, amikor azzal a szándékkal indultál el otthonról, hogy megajándékozod magad, mert elégedett voltál a világgal. Olyan pillanatokat, amikor valaki megbántott, és ezzel akartál vigasztalódni. Olyan pillanatokat, amikor úgy érezted, hogy meg kell változtatnod az életed. A ruhák mindig érzelmet változtatnak anyaggá. ez az egyik híd a látható és láthatatlan között. Olyan ruhák is vannak, amelyek árthatnak, mert másoknak készültek, csak hozzád kerültek.
(…)
-Szabadulj meg azoktól a ruháktól, amelyek nem neked készültek – folytatta Wicca. – És hordd az összes többit. Fontos, hogy a talaj mindig föl legyen szántva, a hullám mindig tarajos, az érzelem pedig mozgásban legyen. Az egész Univerzum mozgásban van: nem állhatunk meg.”
“Eddig a pillanatig a férfias oldaladat használtad: a tudást. Tudod, hogy képes vagy megérteni azt, amit tudsz, de még nem foglalkoztál a női erővel, az átváltozás erejével. És a tudás nem bölcsesség átváltozás nélkül. Ez az erő mindig Elátkozott Hatalom volt a boszorkányok és különösképpen a nők birtokában. Minden ember ismeri ezt a földkerekségen. Mindenki tudja, hogy mi, nők vagyunk a titkainak őrzői. E miatt az erő miatt vagyunk arra ítélve, hogy egy veszélyes és ellenséges világban bolyongjunk, mert mi ébresztettük fel, és vannak helyek, ahol gyűlölik. Aki megérinti ezt az erőt, még ha nincs is tudatában, élete végéig kapcsolatban marad vele. Ura lesz vagy rabszolgája, mágikus erővé alakítja, vagy élete végéig úgy használja, hogy nincs tisztában óriási hatalmával. Ez az erő benne van mindenben, ami körülvesz minket, a férfiak látható világában és a misztikusok láthatatlan világában egyaránt. Ki lehet irtani, el lehet taposni, el lehet rejteni, sőt meg is lehet tagadni. Évekig alhat egy sarokban felejtve, az emberiség szinte bárhogy bánhat vele, egyetlen kivétellel: aki megismeri az erőt, az többé soha nem felejti el.
- És mi ez az erő?
- Ne tegyél már fel folyton ostoba kérdéseket – felelte Wicca. – Tudom, hogy tudod, mi az.
Brida valóban tudta.
A szex.”
“Tégy úgy, hogy amikor megérinted a másikat, az öt érzéked már működésben legyen. Mert a szex önálló életet él. Attól a pillanattól fogva, hogy elkezdődik, nincs fölötte hatalmad: nem te uralod őt, hanem ő ural téged. És amit beletöltöttél – a félelmeidet, a vágyaidat, az érzékenységedet -, az végig ott lesz benne. Ezért válnak az emberek impotenssé. Csak a szerelmet és a már működésben lévő öt érzéket vidd be magaddal az ágyba, és semmi mást. Csak így élheted át az egyesülést Istennel.”
Linkek:
A könyv megrendelhető E-KÖNYV formátumban ITT
Végeláthatatlanul sok Coelho idézet
Értékelés: 7/10
2010. június
No Responses Yet to “Paulo Coelho – Brida”