“Ha egy németnek előhozod a II. Világháborút mint témát, háromféle reakcióra számíthatsz: vagy feláll és elmegy, vagy azt mondja, hogy ne beszéljünk szörnyűségekről és hallgat, vagy pedig elkezdi az eseményeket vég nélkül analizálni, holott tudja, hogy akkor sem kap választ a miértekre. Töpreng, magába roskad, szégyelli és elutasítja. Akárcsak Schlink A felolvasóban.” (kikötőonline)

A felolvasó olyan könyv volt, amit nem mások (barátok, könyvesblogok, kritikák) ajánlására, hanem a saját ízlésem miatt böktem rá a kívánságlistámra. Talán annyi inspirált, hogy nemrég került a moziba a film, de erről sem tudtam, hogy miről szól, csupán a fülszövegből.
És messzemenően az egyik legjobban szerkesztett regény, amit mostanában olvastam. A cselekmény keretet alkot a címmel, a részek tökéletes egymásutánjai, a felolvasás visszatérő motívuma, a történetbe észrevétlenül tűzdelt filozófiai töprengések és erkölcsi kérdések komoly, mégis könnyen érthető, nem nyomasztó feszegetése teszik A felolvasót valóban remekművé.

Michael 15 éves korában sárgaságot kap. A gyenge kamaszfiú az utcán lesz rosszul, és egy 36 éves nő siet a segítségére. A fiú később visszatér megköszönni ezt a kedves gesztust. Így kezdődik Hanna és Michael titkos tiltott viszonya. Hanna bevezeti a kamaszt a (testi) szerelem rejtelmeibe, s cserébe felolvastat a lelkes Michael-lel. A fiú minden szabadidejét a nővel tölti, találkozásaik rituálévá alakulnak: felolvasás, zuhanyozás, szeretkezés, heverészés, beszélgetés. Így telik el sok hónap, majd Hanna hirtelen eltűnik, és Michael csalódottan éli tovább saját életét.

“A tehetetlenség, a düh és a vágy el nem tűnő nyomot hagy Michaelben. Később egyetemistaként új életet kezdene, mikor Hanna ismét felbukkan. Csakhogy a nő nem a kollégiumi szobája ajtaján kopogtat be, hanem egy koncentrációs pernek a fővádlottjaként tűnik fel. Az imádott nő előéletét nem könnyű elfogadni: Hanna 1944-ben felügyelőként dolgozott egy kisebb előtáborban, ahova önkéntesen jelentkezett. A táborban -a rendtartáson kívül- az volt a feladata, hogy kiválassza és Auschwitzba küldje a gyengéket. A háború végének közeledtével az őrök a foglyokkal együtt menekültek nyugat felé. Útközben egy faluban töltötték az éjszakát, ahol a legyengült rabokat a templomban szállásoltak el, az épület azonban bombatalálatot kapott. Hanna és a többi őr –a vád szerint- hagyták, hogy porig égjen a templom, és nem nyitottak ajtót a sikítozó embereknek.
A vád kemény, Hanna bűnössége nem teljesen bizonyított, de az ítéletet már kezdetben eldöntötték. A vádlott elkerülhetné az életfogytiglant, ha végre elárulná önmagát és fölösleges élethazugságát. Ha elárulná, hogy nem ő írta a jelentést, nem is írhatta, ugyanis analfabéta. Ezért olvastatott fel a fiúval annak idején, ezért nem reagált a postán kiküldött bírósági felszólításra, és ezért menekült városról-városra, ha irodai munkára akarták kiképezni.
Egy írástudatlan asszony, aki csak olyan munkára alkalmas, amihez nem kell, hogy olvasni tudjon. Két háború áldozata: az első elvette tőle a lehetőséget, hogy egy utca nevet ki tudjon betűzni, a második pedig kihasználta ezt. Egy egyszerű tényező, amire egy diktatúra alapozhat: képzetlen emberek, akik „tisztességesen” végzik kegyetlen munkájukat.” (S.E.)

Bernhard Schlink

Michael minden nap jelen van a tárgyaláson, és az ő szemszögéből követhetjük nyomon a történéseket. Egykori szerelme múltja megdöbbenti, de ösztönzi arra, hogy megismerje a körülményeket, ezáltal megértse Hanna indítékait, enyhítse a vádakat, és képes legyen felfogni, miért tette az általa annyira szeretett nő ezt a szörnyűséget. A fiú vívódásain keresztül rajzolódik ki Hanna jelleme, szépen lassan. Az olvasó is érintetté válik, mert nem egyszer kerültem olyan helyzetbe, hogy úgy éreztem, engem kérdez az író, vajon én, én mit tennék? Gyakorta ütközünk olyan eszmefuttatásokba, amikbe történelem órán soha, hiszen az egyén és a háború viszonyát oly sokan, olyan sok szemszögből vizsgálják, a tényeket, a borzalmakat, de a kis ember, az egyszeri ember vonatkozása általában háttérbe szorul. Michael fiatalkori szerelmét, a mély érzést egyetlen felnőttkori lángolás sem tudja utolérni, halványítani, és a legfontosabb ember szerepét töltik be egymás életében.
Hanna börtönbe kerül, a fiú pedig kazettákat küld neki, amikre könyveket mondott, olvasott fel. Ezek segítségével Hanna lassan, megtanul olvasni…

A könyvből készült film előzetese ITT. Kate Winslet 2009-ben elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a filmben nyújtott alakításért.

Részletek:

“Mindazonáltal a gyermek- és fiatalkori betegségek hetei, hónapjai varázslatos időszakok az ember életében. A külvilág zajai, az udvaré, a kerté vagy az utcáé csak tompa zajként hatoltak be a betegszobába. Odabent azoknak a történeteknek és szereplőknek a világa burjánzik, amikről, illetve akikről a beteg olvasott. A láz, amely lerontja az érzékelést és megélénkíti a képzeletet, újszerű, egyszerre ismerős és idegen helyiséggé változtatja a betegszobát; torz ábrázatú szörnyek rajzolódnak ki a függöny és a tapéta mintáiból, hegyekké, épületekké vagy hajókká tornyozódnak a székek, az asztalok, a polcok és a szekrény, egyszerre elérhető közelségben és nagy messzeségben. (…) Vannak alvás nélküli, de nem álmatlan órák, nem a hiány, hanem a teljesség órái. Vágyak, emlékek, szorongások, örömök rendeződnek labirintussá, amelyben elvész és eligazodik és megint elvész a beteg. Vannak órák, amelyben minden lehetséges, a jó éppúgy, mint a rossz.”

“Képzeld el, hogy valaki szándékosan a vesztébe rohan, és te megmentheted – megmented? Képzelj el egy műtétet és egy pácienst, aki olyan drogokat szed, amelyekkel nem fér össze az altatás, de szégyelli, hogy kábítószeres, és nem akarja bevallani az aneszteziológusnak – te elmondanád ezt az aneszteziológusnak? Képzelj el egy bírósági tárgyalást és egy vádlottat, akit megbüntetnek, ha nem ismeri be, hogy balkezes, és ezért egy jobb kezes tettet nem követhetett el, de szégyelli balkezességét – megmondanád a bírónak, mi a helyzet?”

Értékelés: 9,5/10

2009. június