Menthetetlen?
Nem megmagyarázható, hogy miért nem visz rá, illetve hoz ide a lélek. Fellengzősen mondhatnám, hogy küldetéseim itt-ott teljes embert kívánnak, és hiába erőlködök, hogy sikerrel járjon a befelé fordulás, megnyugodjanak folyamatosan cikázó gondolataim. Nem megy. Most őszinte vagyok, és hiányzik ez, meg az analóg vénám is, és kapaszkodnék bele, de görcsösen az nem megy. És megnyitom, hogy na majd most, de nemjó, nem elég jó, nem ott tartok, ahol 2 éve, nem tudok úgy, mint régen, és az a kicsi időszünet, amikor nem tenni kell a tennivalót, az másra van. Olyankor dühös leszek, de csak a félelmem ez, hogy valamit elveszítek, mert nem vagyok eléggé kitartó. És nem azt a szegmenst sajnálom, ami mozaiknak neveztetik, hanem az eszmét, a csonttornyot, az írást, amit én ide magamból menekítettem, s leltem benne örömöm. Olyankor magamból vesztek el egy darabot, és könnyebb nem tudomást venni róla, mondván mindek erőltessem, ha már az nem is én vagyok, mint tudomásul venni, hogy időgépben őrlődő, köhögő tömeglény lettem, s tenni ellene. És magyarázom a bizonyítványt, ó, hát az megy, kreatívan.
Aztán mikor leszakad a vállamról a vizsgaidőszak, és ott a nagy semmi, én nem bírok megülni egy helyben, kényelmetlen mindenhogy, mert kikívánkozna a mondandó, és akarom, hogy törjön elő, hogy igenis legyen mondandóm, csak ha oly régen fogalmaztam, hát mégis hogy fogjak neki. Nem akarok magamnak csalódást okozni, én hittem magamban, meg hiszek most is, de kicsúszik a kezemből a lényeg. Nem tudok kikerülni a forgószélből, tétlenül fészkelődök csak tovább. Képtelen vagyok lecsendesíteni az elmúlt szemesztertől harsogó elmémet, pedig próbáltam, talán nem eléggé.
Csupán a fejem van tele, de zsúfolásig. A vizsgaidőszaktól elszakadván pedig jólesik csinálni a semmit, de stabilan. Pedig terveztem, hogy na most, végre szabad az idő, lehet olvasni, meg végignézni egy polcnyi filmet, aludni, és szórakozni. Hát rányomta a bélyegét mindenre a határidő. Akarom a lazítást, de közben csak számolom a napokat, mennyi van még a szabadságból. Szétszedem magam belül, és le kell nyugodnom, és futnom kell, világgá, most.
Kategória:Uncategorized | 1 Comment
csak mondom, hogy én azért jövök, szétnézek, hátha.:)