– … szeretnék tanulni – mondta a lány.
Ne próbáld folyton megmagyarázni az érzelmeket.
Élj meg mindent intenzíven, és amit éreztél,
azt úgy őrizd magadban, mint valami isteni adományt.
Nekem igazából tetszett a borító. Meg úgy a téma is. Szeretem a boszorkányokat, na. Meg igazából az íreket is. Meg a lányokról szóló történeteket is. Meg pszichomókus is vagyok, egy kicsit. Érdekel az ezokatyvasz. Jó, hát megvettem, igen. Beolvadtam a tömegbe. De csak teszteltem. Tényleg. Meg nekem igazából annyira tetszett a borító.. :) Ígérem többet nem veszem meg. Egy elég belőle. ;)
Más.
Véééééégeeee vizsgaidőszaknak. :)) Örüljetek és örvendjetek és olvassatok, mert jövökjövök. És majd megtudjátok milyen az építészlét, mit ihlet a Szőke, és hogy szégyenszemre, hörcsögmódra, mennyi könyvet halmoztam össze itt az Alle Libri mellett lakva… Mit művelt velem Budapest, és lesz Svédnyár, meg Svájc, és megyek tanfolyamolni újságírást szeptembertől (!), csak úgy, kipróbálni, semmi pályamódosítás, de érdekel, no. Aztán lettem 5-én 2X, ábrázoló geometriával ünnepelve a huszadikat, hajaj hogy öregszem… Remélem örültök, mert én szeretek most mindenkit nagyon :)
Kategória:könyvblog, pszicho | Leave a Comment
Címkék:boszorkányság, Coelho, kortárs, mágia, misztérium, Paulo Coelho, szerelem, szex
No Responses Yet to “– … szeretnék tanulni – mondta a lány.”